Bánk Bán – Katona József Színház

Egy vallomással kezdem: az eredeti mű nem igazán tetszett. Nehézkes volt, a szöveg régies nyelvezetű, s a történet sem tartogatott számomra túl sok izgalmat. Féltem is egy kicsit az előadástól. De közben meg az érdekes volt, hogy mi újat lehet mutatni. Kíváncsi voltam arra, hogy érzem-e azt egyáltalán, hogy valami mást kaptam. Megtalálom-e a történet izgalmasságát. És végül, ennek a darabnak a hatására, megszeretem-e majd a művet. Tehát mondhatni, nagyok voltak az elvárásaim.

Amikor beengedtek minket a nézőtérre, a színészek már a színpadon szoborként, mozdulatlanul álltak. Még el sem kezdődött az előadás, már bevonódtunk. Izgatottan vártam, hogy mikor kapcsolódnak le a fények. Egyszerre monoton zene hangzott fel, és Szirtes Ági megszólalt. Csontig hatolt a hangja…

A darab egyszerre mai, és egyszerre mégsem az. A színészek ütemesen mozognak a zenére. A díszlet csak egy kirakott fal, ahonnan időnként ajtók nyílnak, és szereplők sétálnak-néznek be. A szöveg régi, a látvány és a hangzás modern. Megtörhetné a darabot, de ehelyett a kettő nagyon jól megfér egymással.

Szirtes Ági bravúros Gertrudis. Egyszerre határozott, keménykezű és fölényes. Minden szava vág és ott lüktet benne a hatalomvágy. Képes megbomlasztani időt és teret.

Bányai Kelemen Barna a magával és népével viaskodó, időnként reményvesztett Bánkot játssza. Próbál igazságosan uralkodni, és közben hűséges lenni mindenkihez. A szerelmes férjet, az apát, a vezért egyensúlyba hozni. Minden mozdulatában ott van a kétségbeesés. Bányai Kelemen Barna lenyűgöző Bánk.

Elek Ferencet eddig csak komikus szerepeiből ismertem, így különösen érdekes volt most a sokkal komolyabb II. Endreként látni. Az uralkodóként, aki igyekszik rendet tartani országában. Gyászoló férjként is erősnek látszani. A király és a férj szerepét nem összekeverni. Kevésbé komikus szerepben sem okozott csalódást.

Pálos Hanna beleérett Melinda szerepébe. Az egy évados szünet után újult erővel tért vissza. Felszabadult és erős volt a játéka. Melinda egyszerre szenvedő és ugyanakkor határozott, rideg is. Szenved Ottó vonzerejétől, de küzd vele, mert tudja, hogy nem szabad beleszeretnie. Ismeri határait, de időről időre át akarja őket törni.

Egyetlen negatívum, amit fel tudok hozni: Dér Zsolt meztelenkedése. Nem tartom magam prűdnek. De ha azt látom, hogy egy pucérság öncélú, és nem az előadás szerves része, akkor hiábavalónak tartom. És itt most nem éreztem, hogy ezzel teljesen más színt kapott volna a darab. Persze ez szubjektív.

A darab végén, Gertrudist hozzák koporsóban. Kinyílik hátul a színpad. Középen áll meg a királyné koporsója. Pálos Hanna is visszatér, de Melinda gyermekeként. Leül a többi gyerek mellett. Miközben mindenki Melindát és Gertrudist gyászolja, őket ez nem igazán érdekli. Inkább egymással csipkelődnek. Hát, nem valami bíztató a jövőre nézve…

Végül, már csak az elején feltett kérdés megválaszolása maradt. Megszerettem-e a művet? A válaszom: talán. Kíváncsi voltam, hogy ennyi év távlatából hogyan fog működni ez a szöveg. Egyáltalán, a kis térben mennyire tudnak majd mindent megmutatni. Hogy egy poros, avítt művet lehet-e érdekessé tenni. Az biztos, hogy megtaláltam a dráma humorát. Egy izgalmakkal, vérrel, árulással teli éjszaka történései ezek. És hogy mi lesz a vége? Azt senki sem tudja...

A csillagok ritka szerencsés állása, amikor minden színész egyformán jól játszik. A Bánk bánban azonban így van. Az előadás végén szűnni nem akaró tapssal jutalmaztuk csodálatos játékukat.

---